Az emberiség legtöbb tevékenysége meghatározó befolyást gyakorol a környező táj természetes élővilágára. A mindennapi életben sokszor kényszerülünk a táj állapotát befolyásoló döntések meghozatalára. Ilyen esetekben a lehetséges alternatívák körültekintő értékelése szükséges ahhoz, hogy a táji környezet által nyújtott lehetőségekkel a legjobban élő, és a lehető legkevesebb káros hatással járó megoldások kerülhessenek előtérbe. Az elmúlt évtizedekben világszerte felerősödtek a törekvések olyan könnyen értelmezhető mérőszámok kifejlesztésére, melyek szakmailag megalapozott értékelést tudnak nyújtani az élővilág állapotáról a nagyközönség és a döntéshozók számára. Nemzetközi szinten számos durva léptékű, elsősorban globális szinten használható aggregált biodiverzitás-indikátor került kifejlesztésre. A tájhasználati döntések nagy többsége azonban helyi szinten születik, és „döntéstámogatásra” is a helyi-regionális szinten mutatkozna a legnagyobb igény (lásd például a hazai és az uniós jogrendbe is beépülő Környezeti Hatásvizsgálatokra (KHV) és a Stratégiai Környezeti Vizsgálatokra (SKV) vonatkozó szabályozások rendszerét). Helyi és térségi szintű szakpolitikai kérdések számára egy-két kivételtől eltekintve mindezidáig nem léteztek térben és tematikusan is kellően nagy felbontást nyújtó, de szakmailag mégis megalapozott indikátorok. Ennek egyik legfőbb oka a nagy területre kiterjedő, kellőképpen részletes és homogén ökológiai adatbázisok ritkasága szerte a világon. A MÉTA adatbázis azonban már kellőképpen részletes egy ilyen, tetszőleges térléptékben használható ökológiai indikátor kifejlesztéséhez.
Az itt bemutatott új, speciálisan a MÉTA adatbázis adottságaira kifejlesztett „nemzeti” biodiverzitás-indikátornak, a növényzet-alapú természeti tőke indexnek a segítségével kisebb-nagyobb területek (pl. tájegységek, gazdasági, tervezési vagy igazgatási egységek) természeti állapota jól jellemezhető. A kialakított indikátor nemcsak a MÉTA adatbázissal használható, hanem bármilyen hasonló élőhely-kategóriákkal és természetességi mutatókkal dolgozó élőhely-térképezés adataival is, így többek között a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer (NBmR) élőhely-térképezési programja keretében gyűjtött adatokkal is. Ezáltal a MÉTA adatbázisban, valamint a hasonló élőhely-térképekben „elrejtve” lévő rengeteg információ viszonylag egyszerűen és széles körben beépülhet a különböző szintű szakpolitikai döntésekbe.
Az indikátor kialakítása
A kifejlesztett indikátor alapjául az 1990-es évek végén először Hollandiában megalkotott természeti tőke index („Natural Capital Index”, NCI) koncepciója szolgált, mely egy különböző élőhelyekből álló komplex tájnak az egykori természetes állapottól való távolságát fejezi ki. Az általunk használt „növényzet-alapú” természeti tőke index ennek az általános mérőszámnak a MÉTA felmérésre és adatbázisra igazított változata (CZÚCZ et al. 2008, CZÚCZ et al. submitted)
A természeti tőke értékelése a következő képlet alapján történik:
NCI = az élőhelyek mennyisége × az élőhelyek minősége
Ily módon tehát ez az indikátor azt becsüli, hogy a táj felszínét benépesítő természetes élővilágból - elsősorban a növényzetből - mennyi maradt még? Ehhez az élővilág „relatív jelenlétének” a mértékét a természetes növényzet borítás-arányaival illetve természetességével jellemzi. Egy tájegységben annál magasabb az index értéke, minél nagyobb területen, minél természetesebb állapotbantalálhatók meg az élőhelyek.
Az élőhelyek relatív természetességének meghatározása többféle súlyozással is elvégezhető, melyek közül mi a növényzetnek a különböző ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz nyújtott hozzájárulásának a mérlegelésével két fő NCI számítási módot határoztunk meg, és építettünk be a MÉTA adatbázisba: egy lineáris súlyozást (NCIlin; mely általános célú tájértékelésre használható – az esetek többségében erre van szükség) és egy exponenciális súlyozást (NCIexp; mely a különleges értékekre fókuszál és a legjobb (szentély értékű) területek jelenlétét emeli ki. A kétféle súlyozásról és a számítás részleteiről bővebb információ CZÚCZ és munkatársai 2008-as cikkében található.) Bármelyik számítási módot is választjuk azonban, Magyarország Természeti Tőke Indexe sajnos igen alacsony 3,2%,illetve 9,8% – ami azt jelenti, hogy a hazánk területét egykor borító természetes élővilág értékeinek több, mint 90%-a mára megsemmisült.
Felhasználás és értelmezés
Mint az a definícióból és a számítás módjából is látható, az NCI egységes szempontrendszer alapján képes egyetlen számba sűrített általános értékelést adni különböző területek élővilágáról. Fontos és előnyös tulajdonsága a mérőszámnak, hogy a gyors, felületes összehasonlítások mellett azonban mélyreható részletes értékelésekre is alkalmas. Egy-egy nagyobb terület természeti tőke indexe ugyanis többféleképpen is szétbontható különböző részkomponensek összegére:
- Tematikusan felbontható: megvizsgálható, hogy az egyes élőhelytípusok milyen arányban járulnak hozzá a terület NCI értékének nagyságához. A teljes NCI az egyes élőhelytípusok rész NCI-jeinek összegeként áll elő. A tematikus felbontás egyfajta élőhelyprofilt állít elő egy terület növényzeti örökségének a jellemzésére.
- Térben felbontható: egy nagyobb terület NCI értéke megegyezik az őt alkotó részterületek NCI értékeinek területtel súlyozott átlagával, és ennek segítségével megállapítható, hogy mely területrészek hogyan és milyen mértékben járulnak hozzá a nagyobb területre jellemző NCI érték kialakításához.
A különböző részterületek illetve élőhely-típusok hozzájárulásának értékelése azután további új szempontokat hozhat a gyakorlati felhasználások számára, lehetőséget teremtve arra, hogy egy esetleges döntési folyamatban ne csak a tényszerű számértékeket, hanem az azok mögött álló okokat, mintázatokat is át tudják tekinteni a résztvevők. Ennek megfelelően ez a standardizált mérőszám várhatóan sikerrel alkalmazható a helyi vagy regionális szakpolitikai döntéshozatal különböző szintjein jelentkező gyakorlati kérdések kezelésében, tervezési, engedélyeztetési feladatok során, valamint a környezeti kommunikációban is.
Korlátok
Mint minden indikátor esetében, a természeti tőke index esetében is figyelemmel kell lenni néhány, az alapadatok és a számítási mód jellegéből fakadó alapvető korlátra:
- A MÉTA felvételezés egyszeri jellege következtében a MÉTA adatbázis alapján előállítható NCI adatok a felméréskori állapotra vonatkoznak, az azóta bekövetkezett változások vizsgálata sokszor indokolt lehet. Egy-egy kisebb terület újrafelvételezése bármikor viszonylag gyorsan és kis költséggel megvalósítható. További biztos monitorozási lehetőséget jelenthetnek az NBmR rendszeresen megismételt állandó kvadrátos élőhely-térképezései is (Takács és Molnár 2009). Az így kialakuló térképsorok, valamint a múltbeli rekonstruált élőhely-térképek (pl. Biró et al 2006) használata az NCI-változások monitorozásának lehetőségét rejti.
- A számítási mód lineáris, additív jellegénél fogva az NCI nem alkalmas a kiemelkedő lokális értékek kezelésére, nem árulkodik az egyes élőhelyek egyediségéről, továbbá más, természetvédelmi szempontból fontos, „nemlineáris” tulajdonságairól sem (mint pl. különleges, ritka fajok előfordulása, kultúrtörténeti, tájképi értékek, regenerációs képesség, stb.).
- Az NCI nem, vagy csak korlátozottan fejezi ki a táj nagy léptékű természetességének mértékét (a táj szerkezete, az élőhelyek mintázata és diverzitása), és a tájökológiai viszonyokat. A nagy léptékű mintázat megléte önmagában is egy komoly érték, melynek gyakorlati jelentősége is lehet (gazdagabb és kevésbé sérülékeny élőhelyek), ennek figyelembevételére a MÉTA adatbázis további mérőszámokat kínál.
Ezen korlátok figyelembevételével elkerülhető az eredmények túlértelmezése. Mindezek fényében elmondható, hogy a természeti tőke index kiválóan alkalmas nagyobb területek „természet-közeliségének” áttekintő összefoglalására, azonban mindezt csupán egyetlen szempontból teszi (még ha ez az egyik legáltalánosabb, legszélesebb körben használható is a szóba jöhető szempontok közül). A teljes körű értékeléshez az NCI értékek és diagrammok összehasonlító vizsgálata mellett még számos további információ is szükséges. A felhasználóknak, különösen kritikus döntési helyzetekben, minden fontos döntési szemponttal tisztában kell lenniük, és természetesen általánosságban is igaz, hogy semmilyen adatbázisból lekérhető információ sem helyettesítheti a szakmai hozzáértést és a részletes terepismeretet.