Az évszázados, sőt gyakran évezredes emberi tájhasználat jelentős hatást gyakorolt hazánk természetes növényzetére. Sok helyen elpusztult, más helyeken átalakult vagy eljellegtelenedett a növényzet.
Mindezidáig nem volt számszerűsíthető képünk a növényzeti örökség és általában a hazai táj érték-állapotáról.
A MÉTA program során először mértük fel a hazai növényzeti típusok természetességét, amelyet minden élőhely-állományra egy ötfokozatú skála szerint értékeltük. Magyarországon a természetesség becslésére a - 15 éves használata során bevált – ún. Németh-Seregélyes-féle skálát használjuk (NÉMETH és SEREGÉLYES 1989, MOLNÁR és mtsai 2003, MOLNÁR et al. 2007):
- teljesen leromlott, tönkrement állapot (1-es)
- erősen leromlott állapot (2-es)
- közepesen leromlott állapot (3-as)
- természetközeli állapot (4-es)
- természetes, illetve annak tekinthető állapot (5-ös).
E rendszer nagy vonalaiban megfelel az európai hagyományoknak. A természetesség-érték az adott élőhelyfolt szerkezeti és fajkészleti jellemzőit együtt figyelembe vevő szakértői minősítés, amelynek viszonyítási szélsőségeit az élőhelytípusnak a térségünkben ismert legjobb (legtermészetesebb, legfajgazdagabb) és a legdegradáltabb, legfajszegényebb (de még típusként felismerhető) állományai jelölik ki. Ez az értékelés bizonyos fokig szubjektív, ezért az Élőhely-ismereti Útmutatóban (BÖLÖNI és mtsai 2003) minden élőhelynél, több példán keresztül magyaráztuk el, hogy milyen egy természetes, természetközeli vagy leromlott állomány. A térképezés során ezen az ötfokozatú skálán, minden MÉTA-hatszögben, minden élőhely természetességét dokumentáltuk.
Felméréseink szerint a növényzeti örökség 2%-a természetes állapotúnak tekinhető, 27%-a természetközelinek, 50%-a közepesen leromlottnak, míg 21%-a nagyon leromlottnak. Azaz az ország területének csupán 0,3%-át fedi természetesnek tekinthető növényzet, további 3,6%-án természetközeli a növényzet, 6,8%-án leromlott és további 2,9%-án nagyon leromlott.
Ha az egyes élőhelyek természetességét egymáshoz viszonyítjuk, a legtermészetesebbek között elsősorban vízi élőhelyeket találunk, valamint olyanokat, ahol szélsőséges termőhelyekhez kell a növényzetnek alkalmazkodnia: hínárnövényzet (A23, A3a), mocsarak (B2, B3, B6), szikesek (F4, F5, B6) valamennyi sziklás erdőtípus (LY1, LY2, LY3, LY4). Ebből a szempontból kivételt az üde erdők közé tartozó bükkösök (K5) jelentik. Értelemszerűen a másodlagos élőhelytípusoknak (OA, OB, OC, RA, RB, RC stb.) a legrosszabb a természetessége, de ide kerültek pl. a zárt száraz gyepek (H5a, H5b), a nyílt lösztölgyesek (M2) és egyes üde rétek (E1) is.
| A magas természetességű (5, 4) foltok aránya | Á-NÉR2003 élőhelykódok |
| 66% felett | A23, A3a, B1b, B2, B3, B6, F4, F5, I4, K5, LY1, LY2, LY3, LY4, M7 |
| 50-66% | A1, A5, B4, B5, D1, D2, F1a, F2, G2, G3, H1, J1a, J3, J6, L1, L4a, L4b, M1, M4, M5, M6, M8, N13 |
| 33-50% | B1a, D34, D6, E2, E34, F1b, F3, G1, H2, H3a, H4, J2, J4, J5, K1a, K2, K7a, K7b, L2a, L2b, L2x, L5, M3, N2, P45 |
| 25-33% | D5, E1, H5b, I1, I2, M2, P7 |
| 25% alatt | BA, H5a, OA, OB, OC, P2a, P2b, RA, RB, RC |
Hasonlóságuk alapján összevont élőhely-csoportoknál azt látjuk, hogy a lágyszárúak uralta csoportok között a vízi növényzet, a megmaradt kevés hazai lápi jellegű élőhely és a szikesek a legtermészetesebbek. Legrosszabb állapotban a kaszálható üde rétek és a sztyeppek vannak, de nem sokkal jobb a nedves rétek és magaskórósok természetessége sem. A cserjések között kiemelkedően jó állaptúak a természetes eredetű száraz cserjések, de viszonylag jónak tekinthetők a nedves cserjések is. A zavarások után spontán kialakuló pionír cserjéseink a legrosszabb állapotúak. Az erdők között a sziklás erdők, a mészkedvelő (molyhos tölgyes) erdők és a bükkösök bizonyultak a legjobbnak a MÉTA felmérés alapján. A legkevésbé természetes az állapota az erdősszytepp zárt és nyílt tölgyeseinek, valamint a cseres-tölgyeseknek.
| Élőhelycsoportok | Á-NÉR2003 élőhelykódok | A természetességi kategóriák területaránya (%) |
| fátlan vegetáció-tipusok | 2-es | 3-as | 4-es | 5-ös | 4-5 |
| hínár növényzet | A1, A23, A3a, A5 | 4 | 28 | 33 | 35 | 68 |
| lápok, láprétek | D1, D2, B4, B1b | 8 | 30 | 51 | 11 | 62 |
| szikesek | F1a, F1b, F2, F3, F4, F5, B6 | 6 | 38 | 46 | 11 | 57 |
| mocsarak | B1a, B2, B3 | 7 | 43 | 42 | 8 | 50 |
| sziklagyepek | G2, G3, H1, H2, I4 | 3 | 50 | 43 | 4 | 47 |
| nyílt homoki gyepek | G1 | 18 | 37 | 35 | 10 | 45 |
| mocsárrétek, magassásosok | B5, D34 | 10 | 50 | 35 | 5 | 40 |
| magaskórósok | D5, D6 | 12 | 51 | 35 | 1 | 37 |
| mezofil rétek | E1, E2, E34 | 10 | 62 | 28 | 1 | 29 |
| sztyeppek | H3a, H4, H5a, H5b | 16 | 58 | 25 | 2 | 27 |
| cserjések | 2-es | 3-as | 4-es | 5-ös | 4-5 |
| száraz cserjések | M6, M7, M8 | 3 | 29 | 38 | 31 | 69 |
| üde és vizes cserjések | J1a, J3 | 5 | 38 | 45 | 12 | 57 |
| pionír cserjések | P2a, P2b | 16 | 67 | 15 | 1 | 17 |
| erdők | 2-es | 3-as | 4-es | 5-ös | 4-5 |
| sziklás erdők | LY1, LY2, LY3, LY4 | 2 | 18 | 72 | 9 | 81 |
| bükkösök | K5 | 1 | 24 | 73 | 2 | 75 |
| mészkedvelő erdők | L1, M1 | 2 | 33 | 60 | 4 | 64 |
| mészkerülő erdők | L4a, L4b, K7a, K7b | 3 | 43 | 50 | 4 | 53 |
| fenyvesek | N13, N2 | 1 | 49 | 45 | 4 | 50 |
| láperdők | J2 | 6 | 44 | 45 | 4 | 50 |
| gyertyános-tölgyesek | K1a, K2 | 4 | 47 | 47 | 1 | 49 |
| ártéri erdők | J4, J5, J6 | 4 | 49 | 43 | 4 | 47 |
| sztyepperdők | L2x, L5, M2, M3, M4, M5 | 11 | 49 | 34 | 6 | 40 |
| cseres tölgyesek | L2a, L2b | 5 | 57 | 38 | 1 | 38 |