Az évszázados, sőt gyakran évezredes emberi tájhasználat jelentős hatást gyakorolt hazánk természetes növényzetére. Sok helyen elpusztult, más helyeken átalakult vagy eljellegtelenedett a növényzet.
Mindezidáig nem volt számszerűsíthető képünk a növényzeti örökség és általában a hazai táj érték-állapotáról.
A MÉTA program során először mértük fel a hazai növényzeti típusok természetességét, amelyet minden élőhely-állományra egy ötfokozatú skála szerint értékeltük. Magyarországon a természetesség becslésére a - 15 éves használata során bevált – ún. Németh-Seregélyes-féle skálát használjuk (NÉMETH és SEREGÉLYES 1989, MOLNÁR és mtsai 2003, MOLNÁR et al. 2007):
- teljesen leromlott, tönkrement állapot (1-es)
- erősen leromlott állapot (2-es)
- közepesen leromlott állapot (3-as)
- természetközeli állapot (4-es)
- természetes, illetve annak tekinthető állapot (5-ös).
E rendszer nagy vonalaiban megfelel az európai hagyományoknak. A természetesség-érték az adott élőhelyfolt szerkezeti és fajkészleti jellemzőit együtt figyelembe vevő szakértői minősítés, amelynek viszonyítási szélsőségeit az élőhelytípusnak a térségünkben ismert legjobb (legtermészetesebb, legfajgazdagabb) és a legdegradáltabb, legfajszegényebb (de még típusként felismerhető) állományai jelölik ki. Ez az értékelés bizonyos fokig szubjektív, ezért az Élőhely-ismereti Útmutatóban (BÖLÖNI és mtsai 2003) minden élőhelynél, több példán keresztül magyaráztuk el, hogy milyen egy természetes, természetközeli vagy leromlott állomány. A térképezés során ezen az ötfokozatú skálán, minden MÉTA-hatszögben, minden élőhely természetességét dokumentáltuk.
Felméréseink szerint a növényzeti örökség 2%-a természetes állapotúnak tekinhető, 27%-a természetközelinek, 50%-a közepesen leromlottnak, míg 21%-a nagyon leromlottnak. Azaz az ország területének csupán 0,3%-át fedi természetesnek tekinthető növényzet, további 3,6%-án természetközeli a növényzet, 6,8%-án leromlott és további 2,9%-án nagyon leromlott.
Ha az egyes élőhelyek természetességét egymáshoz viszonyítjuk, a legtermészetesebbek között elsősorban vízi élőhelyeket találunk, valamint olyanokat, ahol szélsőséges termőhelyekhez kell a növényzetnek alkalmazkodnia: hínárnövényzet (A23, A3a), mocsarak (B2, B3, B6), szikesek (F4, F5, B6) valamennyi sziklás erdőtípus (LY1, LY2, LY3, LY4). Ebből a szempontból kivételt az üde erdők közé tartozó bükkösök (K5) jelentik. Értelemszerűen a másodlagos élőhelytípusoknak (OA, OB, OC, RA, RB, RC stb.) a legrosszabb a természetessége, de ide kerültek pl. a zárt száraz gyepek (H5a, H5b), a nyílt lösztölgyesek (M2) és egyes üde rétek (E1) is.
A magas természetességű (5, 4) foltok aránya |
Á-NÉR2003 élőhelykódok |
66% felett |
A23, A3a, B1b, B2, B3, B6, F4, F5, I4, K5, LY1, LY2, LY3, LY4, M7 |
50-66% |
A1, A5, B4, B5, D1, D2, F1a, F2, G2, G3, H1, J1a, J3, J6, L1, L4a, L4b, M1, M4, M5, M6, M8, N13 |
33-50% |
B1a, D34, D6, E2, E34, F1b, F3, G1, H2, H3a, H4, J2, J4, J5, K1a, K2, K7a, K7b, L2a, L2b, L2x, L5, M3, N2, P45 |
25-33% |
D5, E1, H5b, I1, I2, M2, P7 |
25% alatt |
BA, H5a, OA, OB, OC, P2a, P2b, RA, RB, RC |
Hasonlóságuk alapján összevont élőhely-csoportoknál azt látjuk, hogy a lágyszárúak uralta csoportok között a vízi növényzet, a megmaradt kevés hazai lápi jellegű élőhely és a szikesek a legtermészetesebbek. Legrosszabb állapotban a kaszálható üde rétek és a sztyeppek vannak, de nem sokkal jobb a nedves rétek és magaskórósok természetessége sem. A cserjések között kiemelkedően jó állaptúak a természetes eredetű száraz cserjések, de viszonylag jónak tekinthetők a nedves cserjések is. A zavarások után spontán kialakuló pionír cserjéseink a legrosszabb állapotúak. Az erdők között a sziklás erdők, a mészkedvelő (molyhos tölgyes) erdők és a bükkösök bizonyultak a legjobbnak a MÉTA felmérés alapján. A legkevésbé természetes az állapota az erdősszytepp zárt és nyílt tölgyeseinek, valamint a cseres-tölgyeseknek.
Élőhelycsoportok |
Á-NÉR2003 élőhelykódok |
A természetességi kategóriák területaránya (%) |
fátlan vegetáció-tipusok |
2-es |
3-as |
4-es |
5-ös |
4-5 |
hínár növényzet |
A1, A23, A3a, A5 |
4 |
28 |
33 |
35 |
68 |
lápok, láprétek |
D1, D2, B4, B1b |
8 |
30 |
51 |
11 |
62 |
szikesek |
F1a, F1b, F2, F3, F4, F5, B6 |
6 |
38 |
46 |
11 |
57 |
mocsarak |
B1a, B2, B3 |
7 |
43 |
42 |
8 |
50 |
sziklagyepek |
G2, G3, H1, H2, I4 |
3 |
50 |
43 |
4 |
47 |
nyílt homoki gyepek |
G1 |
18 |
37 |
35 |
10 |
45 |
mocsárrétek, magassásosok |
B5, D34 |
10 |
50 |
35 |
5 |
40 |
magaskórósok |
D5, D6 |
12 |
51 |
35 |
1 |
37 |
mezofil rétek |
E1, E2, E34 |
10 |
62 |
28 |
1 |
29 |
sztyeppek |
H3a, H4, H5a, H5b |
16 |
58 |
25 |
2 |
27 |
cserjések |
2-es |
3-as |
4-es |
5-ös |
4-5 |
száraz cserjések |
M6, M7, M8 |
3 |
29 |
38 |
31 |
69 |
üde és vizes cserjések |
J1a, J3 |
5 |
38 |
45 |
12 |
57 |
pionír cserjések |
P2a, P2b |
16 |
67 |
15 |
1 |
17 |
erdők |
2-es |
3-as |
4-es |
5-ös |
4-5 |
sziklás erdők |
LY1, LY2, LY3, LY4 |
2 |
18 |
72 |
9 |
81 |
bükkösök |
K5 |
1 |
24 |
73 |
2 |
75 |
mészkedvelő erdők |
L1, M1 |
2 |
33 |
60 |
4 |
64 |
mészkerülő erdők |
L4a, L4b, K7a, K7b |
3 |
43 |
50 |
4 |
53 |
fenyvesek |
N13, N2 |
1 |
49 |
45 |
4 |
50 |
láperdők |
J2 |
6 |
44 |
45 |
4 |
50 |
gyertyános-tölgyesek |
K1a, K2 |
4 |
47 |
47 |
1 |
49 |
ártéri erdők |
J4, J5, J6 |
4 |
49 |
43 |
4 |
47 |
sztyepperdők |
L2x, L5, M2, M3, M4, M5 |
11 |
49 |
34 |
6 |
40 |
cseres tölgyesek |
L2a, L2b |
5 |
57 |
38 |
1 |
38 |