D1 - Láprétek (Caricion davallianae) - Rich fens (Caricion davallianae)

Nyomtatóbarát változatPDF version

MÉTA Program >>> Élőhelyek elterjedési térképei




D1 - Láprétek (Caricion davallianae):
Bázisokban gazdag, többnyire mésztartalmú, állandóan nedves aljzaton fejlődő, üde lápréti növénytársulások, amelyek megjelenése rendszerint alacsony gyepes (részben zsombékos) jellegű. A talajvíz szintje egész évben a talajfelszín közelében van (a zsombékos állományokban időszakosan lehet kissé magasabb), gyakran szivárog, néha vékony rétegben a felszínen is. Domináns faj lehet a lápi és a gyapjasmagvú sás (Carex davalliana, C. lasiocarpa), a keskeny- és a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium, E. latifolium), a nagy szittyó (Juncus subnodulosus), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a kormos csáté (Schoenus nigricans) és a lápi nyúlfarkfű [Sesleria uliginosa (S. caerulea)]. Jelenlegi összes hazai kiterjedése 350 ha körüli. Nagyobb kiterjedésben csak a Duna-Tisza közén (250 ha; főleg az átmeneti csátés típus) fordul elő. Viszonylag sok, de kis állománya található a Balaton nyugati részének mintegy 60 km-es körzetében (mintegy 60-70 ha a Dunántúli-középhegység nyugati, a Nyugat-Dunántúl keleti és a Kisalföld déli részén). Szórványosan előfordul még az Északi-középhegységben, a Hanságban és a nyugati határszélen (Sopron, Kőszeg, Őrség, Vendvidék). Állandó vízellátáshoz és gyakran hűvös-hideg mikroklímához kötött élőhely. A vízellátás folyamatos romlása jelenleg is sok állományát veszélyezteti. A kiszáradás jellegtelenedéshez és az állományok más élőhelyekké [kékperjésekké – D2, mocsárrétekké – D34, jellegtelen gyepekké – OB, OC] alakulásához vezet, emiatt egykori, sokkal nagyobb állományainak maradéka sem mindig azonosítható egyértelműen.



D1 – Rich fens (Caricion davallianae):
Developing on basic rich, mainly calcareous, constantly wet soils, rich fen meadows usually have a shortgrass, sometimes tussocky character. Soil water surface is close to the soil all year round (in tussocky stands periodically can be higher). The dominant species are: Carex davalliana, C. lasiocarpa, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Juncus subnodulosus, Menyanthes trifoliata, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea). The total area of the habitat is around 350 ha in Hungary. It covers larger areas only on Duna-Tisza köze (250 ha, mainly the transitional Schoenus type). Relatively more, yet small stands can be found in the 60 km range of the western part of Lake Balaton (60-70 ha in the western part of the Dunántúli-középhegység, eastern part of Nyugat-Dunántúl, and southern part of Kisalföld). It appears scarcely in the Északi-középhegység, in Hanság and in the range of the western border (Sopron, Kőszeg, Őrség, Vendvidék). This habitat is adapted to the constant water supply, and often to the cool-cold microclimate; the continuous failure of the water supply threatens several stands even at the present time. The drying leads to uncharacteristic forms, or to other vegetation types (Molinia meadows – D2, Mesotrophic meadows – D34, Uncharacteristic grasslands – OB, OC). As a consequence, the identification of the remnant stands can not be always certain.




Molnár, Zs., M. Biró, J. Bölöni & F. Horváth (2008): Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I.: Marshes and grasslands, Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl): 59-105. >>> letöltés (5,4 MB, PDF)



MÉTA Program,
MÉTA Fotótár

MÉTA Élőhely-Ismereti Útmutató (ÉIÚ),
MÉTA Adatlap-Kitöltési Útmutató (AL-KÚ)

meta-informatika [at] botanika.hu ((C) MÉTA Informatika, 2005-2009),
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete

Csatolt dokumentum: