Vegetation-based Natural Capital Index

Printer-friendly versionPDF version

Az elmúlt évtizedekben világszerte felerősödtek a törekvések olyan áttekintő indikátorok kifejlesztésére, melyek egyszerű, de szakmailag megalapozott értékelést tudnak nyújtani az élővilág állapotáról a döntéshozók számára. Ennek hatására nemzetközi szinten mára számos aggregált biodiverzitás-indikátor került kifejlesztésre. Egy-két kivételtől eltekintve azonban helyi és térségi szintű szakpolitikai kérdések számára mindezidáig nem léteztek térben és tematikusan is kellően nagy felbontást nyújtó, de szakmailag mégis megalapozott indikátorok. Ennek egyik legfőbb oka a nagy területre kiterjedő, kellőképpen részletes és homogén ökológiai adatbázisok ritkasága szerte a világon. A MÉTA adatbázis azonban már kellőképpen részletes egy ilyen, térségi/országos szintű ökológiai indikátor kifejlesztéséhez, amelynek segítségével a természetes élőhelyek állapotának az ismeretében kisebb-nagyobb területek, köztük tájegységek, gazdasági, tervezési vagy igazgatási egységek természeti állapota jól jellemezhető.

A kifejlesztett indikátor alapjául az 1990-es évek végén először Hollandiában megalkotott természeti tőke index („Natural Capital Index”, NCI) koncepciója szolgált, mely egy különböző élőhelyekből álló komplex tájnak az egykori természetes állapottól való távolságát fejezi ki (ten Brink, 2000). Az általunk használt „növényzet-alapú” természeti tőke index ennek az általános mérőszámnak a MÉTA felmérésre és adatbázisra igazított változata (CZÚCZ et al. 2008, 2009).

A természeti tőke értékelése a következő képlet alapján történik:

NCI = az élőhelyek mennyisége (relatív terület) × az élőhelyek minősége (természetességi mutató)

Ily módon tehát ez az indikátor azt becsüli, hogy a táj felszínét benépesítő természetes élővilágból - elsősorban a növényzetből - mennyi maradt még? Egy tájegységben annál magasabb az index értéke, minél nagyobb területen, minél természetesebb állapotban találhatók meg az élőhelyek.

Az élőhelyek relatív természetességének meghatározása többféle súlyozással is elvégezhető, melyek közül mi a növényzetnek a különböző ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz nyújtott hozzájárulásának a mérlegelésével két fő NCI számítási módot határoztunk meg, és építettünk be a MÉTA adatbázisba (CZÚCZ et al. 2008). Bármelyik számítási módot is választjuk azonban, Magyarország Természeti Tőke Indexe sajnos igen alacsony 3,2%, illetve 9,8% – ami azt jelenti, hogy a hazánk területét egykor borító természetes élővilág értékeinek több, mint 90%-a mára megsemmisült.

Az NCI tehát egy meglehetősen rugalmas, egységes szempontrendszert kínál kisebb-nagyobb terültetek „természetközeliségének” általános célú szabványosított értékelésére és összehasonlítására. Ez alapján várhatóan sikerrel alkalmazható a szakpolitikai döntéshozatal során jelentkező gyakorlati kérdések kezelésében, tervezési, engedélyeztetési feladatok (köztük környezeti hatásvizgálatok és stratégiai környezeti vizsgálatok során), valamint a környezeti kommunikációban.

A növényzet-alapú természeti tőke index használata során azonban figyelemmel kell lenni a következő korlátokra:

  • A MÉTA felvételezés egyszeri jellege következtében a MÉTA adatbázis alapján előállítható NCI adatok egy közelmúltbeli állapotra vonatkoznak, a felmérés óta bekövetkezett változások felülvizsgálata sokszor indokolt lehet.
  • Az NCI, mint mérőszám jellegénél fogva nem alkalmas a kiemelkedő helyi értékek értékelésére. Az NCI nem árulkodik továbbá az egyes élőhelyek egyediségéről, valamint számos más természetvédelmi szempontból fontos tulajdonságáról (egy-egy különleges, ritka faj előfordulása, állattani értékek, kultúrtörténeti, tájképi értékek, regenerációs képesség).
  • Az NCI csak korlátozottan fejezi ki a táj finom léptékű természetességének mértékét (tájszerkezet, az élőhelyek mintázata és diverzitása) és a tájökológiai viszonyokat. A finom léptékű mintázat megléte önmagában is egy komoly érték, melynek gyakorlati jelentősége is lehet, ennek figyelembevételére a MÉTA adatbázis további mérőszámokat kínál.

Mindezek fényében elmondható, hogy a természeti tőke index, mint egyetlen mérőszám, csak korlátozott mértékben, kevésféle szempontból írja le a táj, mint komplex valóság természeti értékeit. Kritikus döntési helyzetekben az NCI adatok összehasonlító vizsgálata mellett még számos további információ szükséges, és természetesen általánosságban is igaz, hogy semmilyen adatbázisból lekérhető információ sem helyettesítheti a részletes terepismeretet.