Hegyvidékeinken, dombvidékeink hűvösebb, csapadékosabb, párásabb részein nagy területeket borítanak az üde lombos erdők. Az alföldön mára csak kisebb kiterjedésben maradtak meg, széles patak- vagy folyóvölgyek magasabb, áradásokat már nem kapó térszínein. Közös jellemzőjük, hogy ún. árnyaló fafajok (bükk, gyertyán) uralják őket, amelyek lombja zárt, a fényt kevéssé engedi át, így az erdőbelső sötét. Ennek megfelelően nem alakul ki fejlett cserjeszint, a gyepszintben a lombfakadás előtt, kora tavasszal virágzó hagymás-gumós növények és kifejezetten árnyéktűrő fajok élnek.
natura.2000.hu
|
